Átadták a 2021-es Magyar Nyelvőr Díjakat a Magyar Tudományos Akadémián (MTA), Budapesten.

A Magyar Nyelvőr Alapítvány rangos elismerését idén Németh Mihály (Németh Michal) történeti nyelvész, a Jagelló Egyetem professzora, a londoni Európai Tudományos Akadémia rendes tagja; Lengyel Klára, az ELTE Bölcsészettudományi Kar (BTK) Mai Magyar Nyelvi Tanszékének oktatója; valamint Szalóczy Pál újságíró, rádió- és tévébemondó kapta.

Az aranyszínű talapzaton álló, gravírozott tollat ábrázoló díjat és az elismeréssel járó pénzjutalmat minden évben olyan személyek kaphatják, akik sokat tettek a magyar nyelv ápolásáért Magyarországon és a határon túl.

A díjátadón Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára kiemelte: a magyar nyelv kulturális alapot jelent, egyben összetartó és identitásformáló erő, amely közösséggé formálja a nemzetet. Ha elveszítjük a nyelvünket, akkor magunk is elveszünk – tette hozzá a díj fővédnöke, kiemelve: ezért fontos elismerni azokat, akik munkásságukat a magyar nyelv megőrzésének, fejlesztésének szentelték.

Megemlékezett arról: a közeljövőben lesz 150 éve, hogy elindult a Magyar Nyelvőr című folyóirat az akadémián. Az alapítvány elismerése képviseli az 1872-ben alapított nyelvművelő folyóirat szellemiségét – tette hozzá.

A Magyar Nyelvőr Alapítvány a magyar nyelv kutatását, megőrzését és oktatását szolgáló rendezvényeket, kiadványokat és törekvéseket támogatja – közölte az ünnepségen Keszi István, az alapítvány alapítói képviselője. Az alapítvány ezévi tevékenységének részeként megemlítette, hogy az ELTE oktatóival megrendezték a legnagyobb hazai szónokversenyt, könyveket vittek Felvidékre, Erdélybe, Vajdaságba, Kárpátaljára, illetve támogatták a Kossuth-szónokversenyt is.

Magyar Nyelvőr Díjban részesült:

Dr. habil. Németh Mihály, MAE

Gombocz Zoltán-emlékérem és -díjas történeti nyelvész, a Jagelló Egyetem professzora, a londoni Európai Tudományos Akadémia rendes tagja (Academia Europaea, Orientalisztikai és klasszika-filológiai osztály). Nyelvtörténeti és filológiai kutatások foglalkoztatják a magyar nyelvtudomány, turkológia és szlavisztika területén, valamint e három tudományterület érintkezési pontjain. Magyar nyelvtörténeti kutatómunkája elsősorban a szófejtésre irányul, és azon belül is a magyar nyelv szláv és török eredetű szavainak eredetét kutatja, da a magyar szomszédságában beszélt nyelvek magyar eredetű elemeinek kölcsönzési útvonalaival is érdemben foglalkozott. Munkáiban a vitatott eredetű szavak vizsgálatát összeköti azok részletre hajló filológiai elemzésével: nemcsak a szótári alakok érdeklik, de felkeresi azok (és más nyelvekbeli megfelelőik) legrégebbi előfordulásainak helyét és filológiai, történeti, és kultúrtörténeti kontextusba helyezi a nyelvi adatokat. Többek között a m. darázs, ocsúdik, ócsárol és tábor szavaknak adott általánosan elfogadott eredetmagyarázatot, egy korai monográfiájában pedig a Árva-vidéki magyar jövevényszavak kölcsönzési útvonalait vázolta fel egy etimológiai szótár formájában. Turkológiai színezetű munkássága elsősorban a kihalással veszélyeztetett (kipcsak-török) karaim nyelv történetének kutatására irányul. Érdemei közt kieme­le­ndő, hogy ő tárta fel és adta ki kritikai kiadások formájában a karaim nyelv legkorábbi ismert írott nyelvemlékeit (az ezen témához köthető monográfiái a Brill és Harrassowitz kiadónál jelentek meg). A legkorábbi és nyelvészeti szempontból legértékesebb karaim Biblia-fordítások átfogó filológiai és nyelvi elemzésére az Európai Kutatási Tanácstól kapott támogatást egy nagyméretű ERC projekt keretében.

Lengyel Klára

1984 óta (37 éve) tagja, jelenleg habilitált egyetemi docensként oktatója az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékének. Már diákkorában kiderült a magyar nyelv iránti elkötelezettsége. Dolgozatával negyedéves korában második díjat nyert az OTDK-n. Egyetemi hallgatóként részt vett a Helyesírási szabályzat 11. kiadásának előkészítésében, majd doktori ösztöndíjasként az Orvosi helyesírási szótár készítésében. 1984-től az Akadémia tudományos ösztöndíjasa volt, 1995-ben elnyerte a Nyelvtudományi Társaság Gombocz Zoltán-emlékérmét. 1998 és 2002 között pedig Széchenyi István Kutatói Ösztöndíjat kapott.

Egyetemi előadásait, szemináriumait, konzultációit a magyar grammatika elméleti és alkalmazott nyelvi tárgyaiban tartotta és tartja. Foglalkozott a beszélt nyelv grammatikájával, a helyesírás grammatikai hátterével, a szerkesztőképzés tárgyaival: szerkesztéstannal, valamint a korrektori képzéssel, néhány évig igazságügyi nyelvészettel is. Szakszemináriumainak, témavezetői tevékenységének alapvető témái a grammatika, a helyesírás, a nyelvhelyesség és a tanárképzés. Kiváló oktató: szigorú, ennek ellenére nagyon népszerű, mivel a hallgatók megérzik, hogy mindent megtesz annak az érdekében, hogy elsajátítsák és gyakorló tanárként sikeresen adják át az alapvető ismereteket. – Több hallgatója ért el helyezést az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, illetőleg kapott kiválósági ösztöndíjat. A Mai Magyar Nyelvi Tanszék magyar grammatika tantárgy felelőse, a Grammatikai Kutatócsoport tagja, a Tanári Grammatikai Diákkör mentora.

Szerkesztőségi munkássága és anyanyelvi szakértői munkája elismert. A ’90-es években tagja volt a Jászkunság című folyóirat szerkesztőségének, hosszú évekig anyanyelvi lektor az Orvosi Hetilapban, számos szakkönyv anyanyelvi lektora, szakértője. A Helyesírási szabályzat 12. kiadásának a legszigorúbb és legalaposabb lektora volt. Ötlete alapján és munkája által valósult meg az első Helyesírási diákszótár is.

Anyanyelvápolói tevékenységét a Verseghy Ferenc nyelvművelő versenysorozat szervezésével, zsűrizésével, versenyanyagainak kidolgozásával kezdte, melyből munkafüzetet állított össze. Új szakmák szaknyelvi lexikonainak anyanyelvi tanácsadója, többek között a Diplomáciai vagy a Végrehajtási lexikoné.

Számos tankönyv és tankönyvfejezet szerzője, társszerzője. Általános és középiskolai tankönyvek mellett kiemelkedik a klasszikus egyetemi nyelvtanban, a Magyar grammatikában, valamint a tanári kézikönyvként ajánlott Kis magyar grammatikában, valamint ennek német változatában, a Kleine ungarische Grammatikban és a Magyar grammatikai gyakorlókönyvben.

Anyanyelvápolói és szerkesztési ismereteit a Magyaróra című tanári folyóiratban, valamint az Édes Anyanyelvünk folyóiratban kamatoztatja.

Szalóczy Pál

Újságíró, riporter, rádió- és tévébemondó. Jellegzetes, mélyen zengő orgánuma tette különösen alkalmassá a bemondói hivatásra, emellett narrátori és információs szövegek bemondását is leggyakrabban ő végezte, emiatt hallani a hangját többek között a budapesti metró és a MÁV utastájékoztatóiban.

1945. november 15-én született Budapesten. Karrierje bizonyos szempontból már csecsemőként elindult: egy tápszermárka reklámarca lett, amiért „gázsit” is kapott, mégpedig a cég termékeit.

Az egyetem elvégzése után, 1970-ben került a Magyar Rádióba, ahol több mint négy évtizedet töltött bemondóként. Ezzel párhuzamosan hosszú ideig a televízióban is dolgozott.

Eredeti foglalkozása mellett futballozik is, sokáig az újságíró-válogatott kapusa volt. Később íróként is debütált, első műve a születése előtti idők rádiósairól szóló A leírt szöveg felolvasandó c. könyv, mely 2005-ben jelent meg. Ezt az autóvezetéssel foglalkozó Európába(n) vezetünk! követte 2007-ben, majd egy krimi A Vénusz-rejtély címmel 2009-ben.